Hogy miért?

Persze leginkább azért a puha békéért ami ilyenkor beköszönt. Nincs nyüzsgés. Azokkal vagyunk akiket szeretünk. Nagyon finomakat főzünk. Sokat játszunk. Órákat beszélgetünk a gyertyafényben.

De amiért még nagyon várom, hogy végre megoszthassam veletek azt a sok szépséges rajzot, és festményt amit ajándékba készítettetek és korektúrára küldtetek nekem.

Nagyon büszke vagyok rátok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.