Nagyon meghatódtam, és persze rögtön lelkiismeretfurdalásom lett, mert nem volt idôm fölrakni az oldalra Fanni rajzaiból, pedig elképesztôen nagyot domborított.

Képzeljetek el egy 14 éves csillogó szemû lányt, aki egyenesen Angliából érkezett...

Mikor találkoztunk elsô gondolatom az volt, mennyire utálhat most engem, mert ahelyett, hogy a barátnôivel tölthetné az idelyét...

De nagyon hamar be kellett látnom,

TÉVEDTEM.

Majd holnap még mutatok egy-két dolgot tôle. Addig itt küldöm az anyukája levelét:

Szivesen!

Hidd el nagyon ügyes, és nem csak a korosztályához képest. Szóval szeretnék hallani róla. Szia. Anna

Köszönöm és remélem, hogy minél előbb vissza tudunk hozzád jönni, hogy tanítsd őt!

Szia és jó éjt neked is!

Nektek is, és várom

 Kedves Anna!

Szeretném neked megköszönni ezt a hétvégét, nagyon jól éreztem magam. Hazaérkezve, az egész család rávetette magát a rajzokra, és nagyon büszkék voltak rám.  A nagyobb fiam persze állította, hogy a Dóra nevű osztálytársa még ennél is jobban rajzol, a középső háromszor visszakérdezett, hogy tényleg én rajzoltam-e ezeket, a lányom, pedig követelte, hogy rajzoljak neki macskát. A férjem még ma reggel is nézegette a képeket, és megkérdezte, hogy őt is le tudom-e így rajzolni. (Ez nagy szó, mert nem egy dicsérős típus, de teljesen el volt ájulva.) És az a furcsa, hogy amikor a lányom az ölemben ülve magyarázott, akkor a fényeket, a világosabb, sötétebb foltokat nézegettem rajta, azt, hogy az orra alatti részt hogyan lehetne szépen megrajzolni. Éjszaka pedig én is rajzolással álmodtam!

Még egyszer nagyon köszönöm, hatalmas élmény volt!

Puszillak,

Rita

Na igen..

Ez itt az ilyen volt-ilyen lett fotó.

Hogy mért pont egy daráló?

Hát azért mert Rita ezt választotta elsô nap, és mikor másnap elkészült a mellette levô rajzzal döbbent rá, hogy mire képes. Pedig ha tudta volna ez még csak a bemelegítés :-)

...no ez meg a folytatás.

Jó mi?