Kedves Anna!

Szeretném neked megköszönni ezt a hétvégét, nagyon jól éreztem magam. Hazaérkezve, az egész család rávetette magát a rajzokra, és nagyon büszkék voltak rám.  A nagyobb fiam persze állította, hogy a Dóra nevű osztálytársa még ennél is jobban rajzol, a középső háromszor visszakérdezett, hogy tényleg én rajzoltam-e ezeket, a lányom, pedig követelte, hogy rajzoljak neki macskát. A férjem még ma reggel is nézegette a képeket, és megkérdezte, hogy őt is le tudom-e így rajzolni. (Ez nagy szó, mert nem egy dicsérős típus, de teljesen el volt ájulva.) És az a furcsa, hogy amikor a lányom az ölemben ülve magyarázott, akkor a fényeket, a világosabb, sötétebb foltokat nézegettem rajta, azt, hogy az orra alatti részt hogyan lehetne szépen megrajzolni. Éjszaka pedig én is rajzolással álmodtam!

Még egyszer nagyon köszönöm, hatalmas élmény volt!

Puszillak,

Rita

Na igen..

Ez itt az ilyen volt-ilyen lett fotó.

Hogy mért pont egy daráló?

Hát azért mert Rita ezt választotta elsô nap, és mikor másnap elkészült a mellette levô rajzzal döbbent rá, hogy mire képes. Pedig ha tudta volna ez még csak a bemelegítés :-)

...no ez meg a folytatás.

Jó mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.